Az idei Európa Kupa harmadik fordulóját ezúttal nem a szokásos lipnói helyszínen rendezték, hanem a Magyarországhoz jóval közelebb eső Nové Mlyny tavon, Pavlovban. A helyszín nem volt ismeretlen számomra, hiszen jó párszor jártam már itt versenyezni. Erre a versenyre teljes csapattal utaztunk, azaz mind a hét egységgel.
Egy héttel az indulás előtt pakoltunk, mely elég flottul ment, de azért csütörtök délelőtt még volt mit finomítani a szerelvényen. 1-2 nem várt esemény közbejött azon a reggelen, úgy tűnt nem is tudunk teljes csapattal utazni, de végül mindenki hadra fogható lett. Itt is szeretném megköszönni Keszthelyi Gábor, alias Keszi segítségét, aki soron kívül tudott nekünk intézni egy fontos vizsgálatot.
Major Gábor vezette a másik autót, és elkísért minket Szűcs Kriszti, akik óriási segítség voltak a tizennégy gyerek koordinálásában. Szállásunkat túlkönyvelés miatt visszamondták egy héttel az indulás előtt, így elég messze ( 60km ) sikerült csak szállást szerezni 17 fő részére. Ez azzal járt, hogy minden nap 2 órát utaztunk.
A balatoni gyerekeket összeszedve Budaörs felé vettük az irányt, ahol már mindenki izgatottan várta az indulást. Némi kaland után érkeztünk a faluba, ahol a szállásunk volt, de a gps-be beütött házszám alapján nem találtuk meg. Forgolódtunk a faluban az utánfutókkal, végül Kriszti kocsijával elmentünk keresni. Nem lett meg, és az egyetlen helyre tévedtünk, ahol élet volt. Bizony ez a hely a kocsma, ahol machetevel lehetett volna vágni a füstöt. Lobogtattam a papírom, majd pár helyi fiatallal tarzan-english nyelven kommunikálva abban maradtunk, hogy egyikük eljön velünk és megmutatja hol is lakunk, így egyszerűbb. Egy kisebb robbanást tudtunk volna okozni, ha szikrát csiholunk az autóban, emberünk ugyanis az ittasság igen magas fázisában volt. De elvezetett minket a helyre, majd visszavittük átadva újra az alkoholmámornak. Visszamentünk az autókért és a többiekért, majd megtámadtuk a szállást. A hely egy erőműre nézett, vélhetően annak munkásszállója volt, de a szobák meglepően tiszták és normálisak voltak. Nyugovóra tértünk, és mindenki jól aludt.
Péntek reggel 7:30-kor volt ébresztő, majd irány Pavlov a hajókkal. Gyors lepakolás, mely nagyon flottul ment a gyerekeknek. Összeszerelték a hajót, mi vízre raktuk a motorost, majd következett a megnyitó. 10 futamot terveztek, de a windguru, mely egyébként a helyi szörfösök találmánya, nem bíztatott sok jóval az első két napra. Ez a nap így is telt el, beszélgetések, játék, és egy hajótúra töltötte ki az időnket. Este a faluba mentünk vacsorázni, ahol először furcsán néztek a sáskahadra. Végül mindenki maradéktalanul elpusztította étkét, elindultunk hazafelé. Másnap már nem délre, hanem 11-re volt kiírva a rajt, ezért nem kellett korábban kelnünk szombaton sem.
A reggeli indulás után a helyi boltban okoztunk némi döbbenetet, amikor a 60 kifli mellé egy kg sonkát és fél kg sajtot kértünk, majd egy kg paprikát és egy karton Deli csokit is feldobtunk a szalagra. A szokásos reggeli autókázás után nekiláttunk a szendvicsgyártásnak, amíg a gyerekek felszerelték hajóikat. Sajnos a szél ma sem kényeztetett el bennünket, így mára a helyi vár megmászása volt a fő program. Sajnos pár gyerekben kullancs ékeskedett, így dr. House rendelt a délután folyamán. Este finom malacsültet kaptunk, amiből több körrel is fogyasztott a csapat. Egyetlen baja volt csak, hogy az 5-kor lelőtt verseny után este 7-re volt kész, és már tudtunk, hogy reggel 8-ra hozták a rajtot! A helyi szülők bevásároltak nekünk a listánk alapján, mert esélyünk sem lett volna vasárnap reggel reggelit adni. Otthon megcsináltuk a szendvicseket, majd mindenki összepakolt, és korán nyugovóra tért, mert reggel a bizarr 5 órás ébresztő nem kecsegtetett sok jóval!
Reggel hideg volt és sötét. Mindenki vitorlázó ruhában autózott már, de a klubba érve láttuk, hogy a vizet szinte kivasalták. Pár sajnálkozó tekintet, bocsánatkérések közepette szereltük fel a hajókat. Csíkozódott a víz, így a halasztás ellenére vízre szállt csapatunk, mely ki volt éhezve a vitorlázásra. Közben a nap is felkelt, így a hőmérséklet valamelyest emelkedett. Telt múlt az idő, végül a déli szél kezdett fújni, és fél 11 tájban el is kezdtünk versenyezni. Háromszög pályán versenyeztünk, a Fireball osztállyal közösen, melyek a nap folyamán sok bosszúságot okoztak nekünk.
A szél 4-12 csomó között mozgott, és a végére erősödött be. Egységeink domináltak a versenyen, könnyedén győzték le ellenfeleiket, akikkel júniusban még nagy küzdelemben voltak. Az első három futamban három különböző egység nyert futamot, sorrendben a Kálóczy-Mohácsi, Molnár-Szilassy és a Rácz-Szűcs párosok. Az az érdekes helyzet állt elő a negyedik futam előtt, hogy amilyen sorrendben futnak be az utolsó futamban, az lesz a végső sorrend is! Izgalmas ez egy edzőnek, főleg, ha a saját tanítványai között dől el ez a küzdelem! Ezt a futamot a Horváth-Bánszky egység nyerte, mellyel behúzta a végső győzelmet is a Kálóczy-Mohácsi és a Molnár-Szilassy csapatok előtt. A Rácz-Szűcs duó végül a negyedik helyen végzett. Meglepetésre, az alkalmi legénységgel ( Barts Valér ) versenyző Hoffmann Luca irányította hajó remek futamokkal (4,,6, 8, 10 ) hozta magát az összetett 5. helyre. Ilyen előkelő helyen nem végeztek idén még hazai versenyen sem! Szalai Barna és Scholtz Huba messze tudásuk alatt szerepeltek, és 7. helyen végeztek a végelszámolásnál. Mögöttük két hellyel lemaradva a Kanyicska-Nagy duó neve olvasható az összetett eredménylistán. 
Gyors pakolás után viszonylag gyors díkiosztó, ahol minden kategóriában arattunk! Összetett, serdülő és a női első helyet is megszereztük, így nem kevés díjjal gazdagodott a csapat. A hazaút gyors volt, hiszen hétfőn iskola, ennek megfelelően fél 10-kor már mindenkitől elbúcsúztunk Budaörsön.
Folytatás két hét múlva Tihanyban. Összetettben továbbra is az élen áll a Rácz-Szűcs kettős, a kérdés, hogy remek eredményével a Kálóczy-Mohácsi egység előre tud e lépni a cseh verseny előtti harmadik helyükről.
Pallus
